Magyar kastélyok és paloták

2023. március 27., hétfő

Pilis

2023. március 26.

Pilis

Beleznay-kastély

Vasárnap reggel folytattam a kastélytúrát, először Pilisre látogattam, ahol a Beleznay-kastélyt néztem meg.

A terület már a kőkorszak óta lakott, része volt a 6. században kialakult Avar Birodalomnak. A honfoglalást követően királyi birtok volt, az itt élők a keleti végeket védelmezték. Besenyők telepedtek ide, köztük a Pylis nemzetség (innen a település neve, ami 1326-ban már szerepel egy dokumentumban.) A török hódoltság után elnéptelenedett, majd a terület egy része a Grassalkovich-család birtokába került. Beleznay János (aki a szabadságharcban először Rákóczi oldalán harcolt, de időben "átigazolt" a császáriakhoz, és 1710-ben már ezredesi rangban szolgált) feleségül vette Grassalkovich Zsuzsannát, és ők építették a kastélyt 1720 körül. A barokk épület (olasz építőmesterek munkája) "U" alakot formál, a központi épület emeletes (itt találhatók a lakószobák és a reprezentációs helyiségek), a mellékszárnyak földszintesek (itt a kiszolgáló helyiségek és az istálló kapott helyet). A főépülethez mindkét oldalon templomtoronyszerű építmény kapcsolódik. A jellegzetes tornyokkal díszített kastély egyébként a település címerében is szerepel, ez a vármegye egyik legrégebbi kastélya, a Mária Terézia kori barokk kastélyépítészet egyik kiemelkedő példája. A családnak egyébként egy másik kastélya is áll a településen, azt sárga, ezt pedig fehér kastélyként említik. A kastély irodalmi szalonként is működött, a Beleznay Miklós (az építtető János fia) és felesége Podmaniczky Annamária gyakran látta itt vendégül író barátait, köztük Kazinczy Ferencet és Kármán Józsefet, aki a kastély könyvtárszobájában írta "Fanni hagyományai" című regényének néhány részletét. A Beleznay-család a 19. század második felében kihalt, ekkor a kastély a Nyáry-család tulajdonába került, a világháborút követően leányotthon működött a falai között, jelenleg pedig nevelőotthonként működik. Emiatt természetesen nem is látogatható, én is csak külön engedéllyel készíthettem néhány képet a kastély épületéről, igyekeztem, hogy az éppen kint játszó gyerekek ne legyenek rajta egyik képen sem.

A kastély főbejárata

2023. március 25., szombat

Bácsalmás

2023. március 25.

Bácsalmás

Csauscher-palota

Szombat délelőtt folytattam kastélykörutamat, ezúttal Bácsalmáson látogattam meg a Csauscher-család palotáját. (Részletes leírás és képek a városról itt.)

Bácsalmás központjában, a Hősök tere nyugati részén áll az Ulrich-Csauscher-ház. Ez tulajdonképpen két, egybeépített palota, mindkettőt az 1920-as években emelték neobarokk stílusban, ugyanaz volt a tervezőjük is, a bácsbokodi Kóbor Ferenc. Az északi oldalon álló Ulrich-ház építtetője Ulrich Károly kereskedő volt, a déli, körerkélyes épületet pedig Csauscher Ádám szőlőbirtokos-kereskedő emeltette. Mindkét épület alsó szintjén üzletek voltak (és vannak ma is), az emeleten pedig a megrendelők lakásai kaptak helyet. Az épületek tetején, a párkányokon a tudományokat és a művészeteket szimbolizáló, egész alakos szobrokat helyeztek el.

Ulrich-ház

Díszítés a bejárat felett

Csauscher-ház

Balra a Csauscher-ház, mellette a templom

2023. március 18., szombat

Sándorfalva

2023. március 18.

Sándorfalva

Pallavicini-kastély

Szombat délután gyönyörű napos idő volt, ezért elhatároztam, hogy folytatom a kastélytúrámat. Ezúttal a sándorfalvi Pallavicini-kastély megtekintése volt a fő cél. Érdekes, hogy ez a kastély aránylag közel van Csongrádhoz, mégsem voltam még ott soha. Már előző nap felhívtam a Művelődési Házat, mert a honlapon azt olvastam, hogy jelenleg nem látogathatók a kastély kiállításai. Sajnos, a hölgy megerősítette a hírt, azt mondta, bizonytalan ideig zárva vannak (pedig néhány éve gyönyörűen felújították a kastélyt), azt sem tudta, kinyitnak-e egyáltalán. De biztatott, menjek nyugodtan, kívülről azért meg lehet nézni az épületet, bár felhívta a figyelmemet, hogy ez csak a gazdatiszti kastély, (a gyűjteményem leírása szerint a korabeli képeslapokon "főinspektori kastélynak" nevezik), az igazi "Nagykastély" Ópusztaszeren van, mondtam, hogy tudom, de az én gyűjteményemben akkor is ez a kastély szerepel, szóval mindenképpen megyek. A deles busszal mentem át Sándorfalvára, egy jó óra múlva a Kolozsvári útnál szálltam le, innen sétáltam be a központba.

Először megnéztem a főtéren álló római katolikus templomot, aztán a református Vályogtemplomot (leírás és képek a városról: itt) aztán pedig végre jöhetett a kastély!

Visszasétáltam a főtérre és végre megnéztem a Pallavicini-kastélyt. Bár tényleg zárva volt, de szerencsére kívülről körbe lehetett sétálni, hiszen teljesen nyitott, egy játszótér választja el a főtértől, mögötte szép park (mellette a városi piac), gyönyörű sétányok, padok, információs táblák, szép lámpaoszlopok (amelyek megdöbbentően alacsonyak), a két szomszédos utcára nyíló kovácsoltvas kapuk, szóval tényleg gyönyörűen felújították, kár, hogy belülről nem élvezhetjük a felújítás gyümölcsét. (A földszinten egyébként egy kávézó működik, egyetlen vendége kint ült a kastély előtt felállított asztalnál.)

A kastély egyébként 1880-ban épült, historizáló stílusban, neoklasszicista formai elemekkel. Ahogy a hölgy is elmondta a telefonban, a család nem állandó lakhelyként használta, inkább csak alkalmanként. Ez volt az uradalom adminisztratív központja, itt lakott a jószágigazgató. A 2. világháború után óvoda és iskola is működött a falai között, majd az önkormányzat pályázati pénzből felújíttatta (az erre utaló táblákkal "kitapétázták" az udvari homlokzat egyik falát).